1.)    Kerengő dal

„… az igazi zene még az előadás követően is a fülekben cseng…” – Markus Úgy emlékszem, mintha csak tegnap történt volna. Másodmagammal érkeztem Hadon falvába, ahonnan két nappal később egyedül, tanítóm nélkül távoztam. Nem csak az élelmem, de a türelmem is elfogyott néhány nap gyaloglás után, így lépéseimet a környék nagyvárosa, Erion felé irányítottam. A környék ogre hordáinak különös viselkedésére keresek magyarázatot, remélem ott megtudok néhány dolgot. A város nem volt olyan nagy, mint korábban gondoltam, legnagyobb nevezetessége egy főtéri, piactéri szoborcsoport, ami még mindig lenyűgözi az egyszerűbb lényeket. A városfal őrei, (egyszerű lelkek) minden gond nélkül beengedtek, mit sem törődve a nálam kétszer hatalmasabb íjjal. Rövid útbaigazítás során végignéztem, amint egy helyi fajtársam, minden tallérjától megfoszt egy nagydarab agyaras fickót. Favágó lehet, szép nagy fejszéje van. Gondoltam közelebbről megnézem magamnak, ám midőn az eset felverte nyugalmi helyzetéből egyszerű szellemét és már nem a szobrokkal foglalkozott, két őr által közrefogva haladt jelenteni a helyőrségre a vele történteket. Beszélgetést kezdeményeztem, de csak a katonák feleltek érdeklődő kérdésemre, minek tárgya a könyvtár holléte volt. Nem messze a főtértől egy nyitott ajtajú épület fogadott, ahol szemközt találtam magam egy tudásra szomjazó Ehlonna pappal. Érdekes figura lehet, amolyan bort iszik és vizet prédikál fajta. Beszélgetésbe elegyedtünk és segített átnézni a történelmi feljegyzéseket az ogrék és emberek helyi kapcsolatáról. Elég szegényes, információ hiányos könyvtár volt ez, egy könyvgyűlölő kurátorral, több évtizedes adatokat tartalmazó könyvekkel, így a nap végére mikor a pap is indult híveihez én is vele tartottam. Érdekes, hogy Ehlonna előtt tisztelegni általában a reggeli órákban szoktak, ezzel szemben itt esti misét tartottak. Ráadásul még csak jó sem volt nem úgy, mint az azt követő néhány óra! Meghívattam magam egy dupla ingyen vacsorára egy helyi fogadó az Árnysziget tulajdonosával, Alisa-val aki látván a mindig nálam lévő lantot, rögtön munkát ajánlott a helyi ivó nem túl lelkes közönségének. Persze a hozzáállás azonnal megváltozott, mikor rápendítettem húrjaimra és az üdvözült, ujjongó tömeg két jól megtermett személye a vállán vitt fel a színpadra, hogy mindenki élvezhesse művészetem! Nem sokkal éjfél után már zsebemben éreztem erszényem megújult tömegét, elmémben pedig a másnapi esküvő zsíros jutalékával kecsegtető művészi felkérés. A gyomromban kellemes érzéssel tértem nyugovóra. Másnap a reggelit követően még három órát pihentem szállásomon, a késődélután kezdődő esküvő előtt. A mise a korábbitól eltérően csapnivalóan rosszra sikerült, gondoltam kisegítem újdonsült ismerősömet és megsegítem egy kis zenei aláfestéssel… nem kellett volna. A dallamok eufóriája lelkének legmélyéig hatolt és nem bírta magában tartani érzéseit, feminin örömkönnyei záporozón hullottak a meghatódás oltárának szószékére. Ezután a helyi ivóban, elkezdődött az én műsorom, amikor fergeteges hangulatú estét varázsoltam Sofi-nak és urának, Jaysie parancsnoknak. Nem sokkal éjfél után azonban, kissé megcsúszva, érkezett a lagziba egy teremtény, akinek már korábban kellett volna szólnia, vagy hallgatni örökké, mindenesetre kést szegezve az ifjú feleség torának egy mozdulatával tűzgömböt dobott az ünneplő tömegre, özveggyé téve ezzel a leányt. Miközben próbáltam menteni minden menthetőt a közelemben, az álnok gyilkos elragadta a lányt, ami után lovagokat felülmúló bátorsággal és harci dühvel a lelkemben indultam üldözésükre! Azonban már elkéstem, mire megérkeztem a lány eltűnt, anyja mellkasát mennydörgő robaj kíséretében robbantották szét! Már nem tehettem értük semmit. Ekkor vettem csak észre, hogy a pap is ott van mellettem, pedig ő végig az ara mellett ült. Érdekes. A tűz eloltása és a sebesültek ellátása után a helyi őrparancsnok, bizonyos Garon kihallgatott mindenkit, aki jelenvolt. Ahogy ilyenkor szokás jómagam is átadtam neki irataimat, amit valamiért magánál tartort. Ekkor még nem sejtettem, hogy zsarolás lesz az ügy kimenetele. A törvény és a rend mindenek felett?! Persze, de nem Erion városában! Itt az az úr, akinek nagyobb fegyverei, több embere van. De ki felügyeli a hatóságokat kérdem én? Mindent megtehetnek, amit csak szeretnének? Mindent, amihez kedvük van? Következmények nélkül? Kell az ellenőrzés, a felügyelet! A kihallgatás után a rajtaütés helyszínre indultunk, mikor összefutottam az agyaras hegyomlással, aki időközben helyőrnek állt, biztos valami kihágást kellett jóvátennie. Próbáltam vele értelmesen beszélni, de csak hümmögött valami tehenekről, és lyukakról. Furcsa fickónak tűnik, mindene esetre majd rákérdezek valami illetékes személynél, hogy kell-e aggódjak amiatt, amiért a tehenek szóba kerültek nála… Mire átkutattuk a helyszínt megérkeztek a „hatóság” emberei is, egy magáról túl sokat képzelő szerzettel, akit az elkövetkezőkben csak csatornajáróként fogok hívni. Nem tudom, mit képzel magáról, arrogáns, tudálékos és mélyre mártotta nyelvét az őrparancsnok egy bizonyos testrészében. Nem kedvelem, nem bízok benne, csak állt a lépcsőn és nem tett semmit, mikor az Árnyszigetben elszabadultak a dolgok, így megbíztam a félorkot, hogy tartsa szemmel, nehogy árthasson nekünk. Cserébe kölcsönadtam neki az íjamat. Remélem, hogy megszolgálja az árát! Kora délelőtt tértem nyugovóra Ehlonna Szentéjében, újdonsült társaimmal, Lausian-nal, Ehlonna papjával és Urg-gal, egy félork „rönkdöntővel”, papírjaim nélkül, kimerülten, éhesen, rengeteg kérdéssel elmémben. Majd délután szépen, sorrendben visszatérek mindezen dolgokra, addig csak hadd mászkáljanak az arra hívatottak a csatornában!

Megosztás a facebookon